Király György festõmûvész

2007-óta szoros a kapcsolat a mûvész és a Pedagogia Sub Rosa Egyesület között. Álljon itt ahogyan õ látja ezt : 2007-ben ismertem meg a Pedagogia Sub Rosa Alapítvány tevékenységét. Azóta vagyok kapcsolatban vele. A Magyar Képzõmûvészeti Egyetem festõ szakos hallgatójaként lettem felkérve és utaztam Kecskemétre, hogy másodmagamban Páljános Erzsébettel a Nyári Tábor képzõmûvészeti programjaiban segítkezzek. A 2 hetes tábor végén gyakorlatilag arra jutottam, hogy én tanultam többet a gyermekektõl. Azt az eredendõ mûvészeti közeget, melyet az egyetemi stúdiumok alatt szinte elveszít az ember, miközben elhiszi, hogy tanul. Számomra a gyermekek mutatták meg, hogy bármilyen iskola nélkül képesek minden technika használatára, attól függõen mi is a céljuk. Mindig volt céljuk, valamit mondani akartak, és mindenki másról és máshogyan akart beszélni. Napról napra elámultam, mikor a játékok után csendben félrevonultak egyénileg "dolgozni". Több feladatot kitaláltunk, zászlót festettünk -együtt- majd külön-külön is egy "sajátot". Jurtában aludtunk, egy valószínûleg hozzánk közelebb álló kultúra, a mongol kultúráról meséltünk, játszottunk. Hihetetlen volt, mikor délutánonként félrehúzódtam rajzolni, vagy festeni, hogy mindig megtalált egy-egy gyermek és csendben figyelt. Majd olyan lényegre törõ kérdéseket tett fel, melyek hosszabb távon elgondolkoztattak. Vagy késõbb õ maga is kipróbálta azt a technikát, amit nálam látok. Ez egy folyamatos oda vissza kölcsönhatás, melyben egyik fél sem magasabb, másképpen gát keletkezik a gyermek és a felnõtt között, mely mindenképpen elzárja egymástól a két világot. Számomra a gyermek mindig frissebb szemmel figyel, mint az én elbutított, agyonrendszerezett évek alatt rám erõltetett gondolkodásmódok. Nagyon sokat jelentett nekik, hogy látták, van olyan felnõtt is , aki festészettel foglalkozik nap, mint nap. Rengeteg munkájuk született, melynek mindenképpen illõ helyre kellene kerülniük. A folyamatos foglalkozás, megerõsítés a gyermekbõl is csodát képes kihozni, a kis elbeszélgetés, mit miért fest a képre õt is megerõsíti abban amit csinál, válogatni kezd, ellenben ha mindent önmagával beszél meg, talán soha nem változnak a képei, elõbb utóbb esetleg beleun. Érdekes volt látnom, mennyire mertek mások és önmaguk lenni-biztos, hogy érdekes felnõttekké is válnak ezzel párhuzamban-volt aki hatalmas képet festett, volt aki csak a kis grafikákat csinálta, volt aki rengeteget, volt aki csak egyet-egyet egy nap; kis "kollégák" voltak. Király György festõ